A károsító helyzet alakulása és várható következményei

17. Napraforgó

A 2018/2019-es őszi és téli szezon kevés csapadékot hozott, és a sokéves átlaghoz viszonyítva enyhébb volt. A talajok nem töltődtek fel csapadékkal, a téli fagy pedig nem aprította fel kellőképpen a talajrögöket. 2019 tavaszán korán kivirult a határ, már áprilisban kora nyári hőfokokat mutatott a hőmérő. Elegendő csapadék továbbra sem esett, így a napraforgó vetések állapota keléskor meglehetősen vegyes képet mutatott. A heterogén növényállomány csak az április végi- májusi esők hatására egyenlítődött ki. A korábbi vetésből eredő fejlődési előny a májusi hűvösebb idő miatt elveszett.

Az emelkedő tendenciát mutató talajlakó kártevő fertőzöttség, főként a drótférgeké, a napraforgó vetések esetében is megmutatta tőszám csökkentő hatását, bár kevésbé, mint a kukoricánál. A tőszám csökkenéséhez a későbbiekben a vetési bagolylepke lárvája, a mocskospajor is hozzájárult.

Növénykórtani szempontból általában országszerte egészséges vetésekkel találkoztunk, a nyári meleg idő nem kedvezett a tőfertőző szklerotínia, a diaporte, az alternária, a fóma fellépésének. A fertőzött növények aránya csupán néhány százalékot tett ki. A meleg és száraz időszakok viszont kedvező feltételeket teremtettek a makrofominás szárkorhadás nagyobb mértékű fellépésének, mivel ez a kórokozó kifejezetten melegkedvelő faj. Az első tünetek a könnyen kiszáradó, sülevényes táblarészeken jelentek meg, már augusztus hónap folyamán. Napraforgó peronoszpórával viszont csak az árvakelésként megjelenő növényeken találkozhattunk, ami veszélyeztette a növényállományokat, mint szekunder fertőzési forrás.

napraforgó makrofominás szárkorhadás és törés

A száraz szeptember kedvezett a napraforgó érési folyamatainak, a tányért fertőző kórokozók, így a fehérpenészes (szklerotíniás) és a szürkepenészes (botrítiszes) rothadás megjelenésére kevés esélyt teremtett az időjárás, így veszteség mentesen zajlott le az aratás.

A napraforgón szívogató levéltetvek korán, a bimbósodás időszaka előtt megjelentek a növényeken, mert a párás és meleg idő gyors szaporodást eredményezett. Az első betelepülő szárnyas egyedek rövid idő alatt kolóniákat képeztek a hajtáscsúcsokon, később pedig a bimbókezdeményeken. A levéltetvek mellett a bimbókon és a virágzatokon több hullámban erős fertőzés alakult ki lucerna-és mezei poloskából.

A gyapottok bagolylepke második nemzedékének hernyói a kukoricával párhuzamosan megjelentek a napraforgón is, de károsításuk messze elmaradt a kukoricán észleltekhez képest.

2020-ban a kórokozók és kártevők fellépésének mértékét elsősorban az időjárás alakulása fogja meghatározni. A száraz időjárás elsősorban a rovarkártevőknek, a csapadékosabb pedig a kórokozók nagyobb arányú megjelenésének fog kedvezni. Fertőzési forrásból bőven van a talajokban, ezért továbbra is fokozott lesz a jelentősége a megfelelő vetésváltásnak, a harmonikus tápanyagellátásnak és a prevención alapuló növényvédelemnek.

Dr. Aponyi Lajos

Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara