Alma, növényvédelem és valóság
Mit jelent a szermaradvány, mit jelent az ellenőrzés – és hol kezdődik a túlzás?
Az utóbbi hetekben számos cikk és jelentés keltett aggodalmat az európai, köztük a magyar almák növényvédőszer-maradványaival kapcsolatban.
Az élelmiszer-biztonság kérdése jogosan érzékeny téma, különösen akkor, amikor olyan széles körben kedvelt élelmiszerről, gyümölcsről van szó, mint az alma. Különösen érzékeny mindez, amikor gyermekek egészsége kerül szóba. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy a nyilvánosságban megjelenő információk arányosak, szakmailag megalapozottak, reálisak és közérthetők legyenek. A félelemkeltés, a szenzációhajhász cikkírói dramaturgia nem helyettesíti a megértést, nem szolgálja a lakosság korrekt tájékoztatását, sőt, kifejezetten ellene hat.
Növényvédelem nélkül ma nincs ellátásbiztonság
A modern növénytermesztés – így az almatermesztés is – nem képes ellátni a lakosságot növényvédő szerek alkalmazása nélkül. Ez nem ideológiai kérdés, hanem egy szükséges kompromisszum, biológiai, agronómiai és ökonómiai realitás. A kórokozók és kártevők jelenléte természetes, ellenük pedig védekezni kell ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű, jó minőségű, tárolható és szállítható élelmiszer álljon rendelkezésre, amely egyben minden fogyasztási és élelmiszer-biztonsági előírásnak is megfelel.
A növényvédő szerek használata tehát nem rendellenesség, hanem a termesztési folyamat szükségszerű része. A kérdés nem az, hogy használják-e őket, hanem az, hogyan, mikor és főleg milyen technológiai fegyelem és milyen szakmai kontroll mellett.
A maradvány jelenléte nem szabálytalanság, hanem mérési tény
A mai analitikai módszerek rendkívül érzékenyek, átlagember számár szinte felfoghatatlanul kis mennyiségeket is megtalálnak a fejlett műszerek. Olyan koncentrációkat is képesek kimutatni, amelyek nagyságrendekkel alacsonyabbak annál a szintnél, amely bármilyen egészségügyi hatással járna. Ez azt jelenti, hogy a „kimutathatóság” (LOD) vagy a „mérhetőség” (LOQ) nem egyenlő a „veszélyessel”, de még az ún. toxikológiai küszöbbel (ADI) sem. Az ezeket összemosó közlések – főleg, ha elvileg hozzáértőktől halljuk – sikeresen, netán szándékosan is félrevezetőek.
Tudnunk kell, hogy a növényvédőszer-maradványok jelenléte a terményen alapesetben nem rendkívüli esemény, nem valamilyen súlyos szabálysértés következménye, hanem a termesztési folyamat természetes következménye, amelyet a szigorú szabályozás eleve figyelembe vesz. A határértékeket (pl. maximális maradékanyag-határérték; MRL) úgy határozzák meg, hogy azok – főleg Európában – széles biztonsági sávval legyenek a toxikológiai küszöbök alatt. Ezek a legszigorúbb mérnöki értelemben vett konzervatív korlátok, nem pedig „még elfogadható” bizonytalan szintek, ahol messzemenően elsődleges szempont a fogyasztók biztonsága, ami semmiképpen sem alku tárgya.
A dózis és az idő a kulcs – mérnöki gondolkodás a gyakorlatban
A hazai almatermesztés növényvédelmét döntően növényorvos mérnökök irányítják. A növényorvos nem permetezési tanácsot ad, hanem technológiát tervez, dönt és folyamatokat felügyel. Ebben a tervezésben sok tényező játszik szerepet, mint pl. a növény fejlődési állapota, a kórokozó vagy kártevő biológiája, az időjárás, de mindenek felett álló az ún. várakozási idők betartása, az alkalmazott hatóanyag lebomlásához szükséges körülmények biztosítása.
A készítmények dózisait nem ötletszerűen, és nem a határérték maximális „kihasználására” állapítják meg. Éppen ellenkezőleg: a cél az, hogy a hatékonysága mellett a betakarítás idejére a maradványszintek biztosan és igazolhatóan minden esetben határérték alatt legyenek, fel sem merüljön a veszélyeztetés. A növényorvos számára alapelv, hogy a termék mindig megfeleljen a szigorú élelmiszer-biztonsági előírásoknak. Ennek bármilyen jellegű megszegése szakmailag, jogilag és etikailag is elfogadhatatlan.
Fegyelem jele, ha nincs „idegen” maradvány
Lássuk meg azt is, hogy fontos, de ritkán hangsúlyozott tény önmagában az, ha egy mintában csak engedélyezett készítményekből származó maradvány mutatható ki. Ez valójában azt igazolja, hogy a termelés a szabályozott keretek között zajlik, a technológiai fegyelem igazolható és a növényvédelem nem kontrollálatlan gyakorlat eredménye.
A valódi probléma az lenne, ha nem engedélyezett hatóanyagok jelennének meg – ez azonban nem jellemző a hazai termelésre.
Többszintű ellenőrzési rendszer védi a fogyasztót
Az élelmiszer-biztonság nem egyetlen vizsgálaton múlik. Magyarországon és az Európai Unióban többszintű ellenőrzési rendszer működik. A hatóságok rendszeres, tervezett és kampányszerű nagymintás monitoringvizsgálatokat végeznek. A kereskedelmi láncok saját, sok esetben még a jogszabályi szigort is felülmúló ellenőrzési protokollokat alkalmaznak, még ha ezt piacszabályozási eszközként is alkalmazzák. Az exportpiacok is további szűrőt jelentenek, ahol a sztenderdek megsértését nem tolerálja a piac.
A hatóságok következetes kockázatbecslést végeznek, ezzel is irányítva az ellenőrző munkát. Ha egy termék valódi egészségügyi kockázatot jelent, nem maradhat forgalomban. A hatóságok feladata nem a megnyugtatás, hanem az ellenőrzés és az intézkedés, a határétékek szabályozása és felülvizsgálata, az élelmiszer-biztonsági ellenőrző módszerek fejlesztése – és ezt a feladatot végzik is, a fogyasztó oldalán állnak.Amikor a kommunikáció túllép a szakmaiságon
A Növényorvosi Kamara fontosnak tartja rámutatni arra, hogy a közelmúltban megjelent egyes írások nem elsősorban az adatok értelmezésére, hanem azok érzelmi keretezésére helyezik a hangsúlyt. Ismert jelenség például az, hogy több hatóanyag maradványa egyidejűleg kimutatható egy terményben – ez a modern növénytermesztés és a nagy érzékenységű analitikai módszerek egyenes következménye – ennek kommunikációja során az sem helytálló, ahogyan ebből következtetéseket vonnak le, a helyzetet közvetlenül és automatikusan fokozott egészségügyi veszélyként állítják be.
Különösen félrevezető, amikor jogi vagy technológiai határértékeket – például a feldolgozott bébiételekre vonatkozó, rendkívül szigorú elővigyázatossági limiteket – közvetlen egészségkárosodási kockázatként értelmeznek, és ezt a friss termények fogyasztására vetítik ki. Az ilyen összehasonlítások nem a valós fogyasztási helyzetet írják le, mégis alkalmasak arra, hogy a szülőkben indokolatlan félelmet keltsenek.
Ezek érzelmi hatás keltésére alkalmazott megfogalmazások, semmi támaszt nem nyújtanak a helyzet reális értékelésére, a következmény pedig a megtévesztésig, a csúsztatásig, pánikkeltésig fajulhat. A szakmai párbeszédet és a fogyasztók korrekt tájékoztatását az ilyen stílusú cikkek biztosan nem segítik.
A hazai alma és a bizalom kérdése
A magyar almatermesztés megítélése kizárólag a hazai szabályozás, a növényorvosi szakmai gyakorlat és a hatósági ellenőrzések alapján lehet megalapozott. Kis mintaszámú, valójában nem reprezentatív, kétséges körülmények közt végzett nem azonosítható eredetű vizsgálatok nem alkalmasak arra, hogy teljes ágazatokról vagy országokról felelős következtetéseket vonjunk le, főleg nem általánosítva.
A növényorvosok maguk is fogyasztók, szülők, családtagok. A fogyasztók veszélyeztetése a hivatás lényegével ellentétes. A cél közös: biztonságos, ellenőrzött, jó minőségű élelmiszer előállítása és biztosítása mindenki számára. A biztonság pedig nem függhet az ártól, küllemtől, szezontól sem.
A Kamara elhatárolódik minden olyan kommunikációtól, amely kiragadott elemek felnagyításával, a mérési eredmények félreértelmezésével vagy félelemkeltő szóhasználattal torz képet ad a valós helyzetről. Ugyanakkor arra biztatja a fogyasztókat, hogy bízzanak a hatóságok munkájában, a kereskedelmi ellenőrzési rendszerekben és a növényorvos mérnökök felelős szakmai tevékenységében.
A bizalom alapja nem a hangos állítás, hanem a szabályozott, következetesen működő, irányított és fejlődő rendszer.
.
