Szabó László nekrológ

Emlékezés Szabó László herbológusra

Elment a kolléga, a jó barát, a vadász, a természet, a vadvilág szerelmese.

A természet iránti érdeklődése már igen korán megmutatkozott, különösen az erdő, az erdészeti munka került érdeklődése célkeresztjébe. Nem véletlenül. Ez a későbbiekben is hatott gondolkodására, érzelemvilágára, és elkísérte egy életen át.

Szabó László növényvédelmi herbológus 1953. október 13-án született Debrecenben. Tanulmányait Debrecenben a Füvészkert utcai Általános Iskolában kezdte, majd a Tóth Árpád Gimnázium erdészeti szakán végzett 1972-ben. Kijevben az Ukrán Mezőgazdasági Akadémia növényvédelmi szakán szerzett diplomát 1977-ben. Érdeklődése a növényvédelmi szakma iránt már az akadémia első éveiben megmutatkozott, amikor is a vegyszeres gyomirtással foglalkozó csoportban, ahol a kukorica gyomflórájának megismerése és az ellene való védekezés lehetőségeinek kidolgozása volt a feladat. Ez az érdeklődés találkozott az egyetem Növénytermesztési Tanszéke kutatási projektjének célkitűzésével, mivel a kukorica vegyszeres gyomirtásában a propaklór alkalmazhatósága volt a cél a triazinok kiváltása érdekében.

Munkája céltudatosságát bizonyítja, hogy szakmai (TDK) dolgozatát, valamint diplomamunkáját is ebben a témában írta.

A diploma megszerzése után a Hajdú-Bihar Megyei Növényvédő Állomáson helyezkedett el 1977. június 01-én. Szakmai megbízhatóságát mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1977. június 1-től nyugdíjba vonulásáig ennél az intézménynél, illetve jogutódjainál dolgozott különböző beosztásokban.

Előbb előrejelzőként, majd körzeti felügyelőként, 1987-től pedig növényvédelmi herbológusként tevékenykedett. A szakmai munka javítására, ismereteinek bővítésére és magasabb szintre való emelése céljából a 80-as évek végén elvégezte az Újvárosi Miklósról elnevezett gyomismereti kurzust.

Aktivitására, kreativitására, innovatív gondolkodására már körzeti felügyelő korában felfigyelt az Állomás vezetése. Mint körzeti felügyelő cselekvően segítette a kísérleti területek kiválasztását. A gyomflóra ismeretével nagyban hozzájárult az akkori gyomirtási előadó tevékenységéhez, kísérleteihez.

Szakmai megbízhatóságát jelzi, hogy a növényvédelmi herbológus munkakör mellett a növényvédelmi osztály vezetését is rábízta a Szolgálat vezetése. A nehéz, küzdelmekkel teli évek kivívták mindenkori munkatársai tiszteletét és megbecsülését. Munkakörében a herbicidek engedélyeztetését megelőző és megalapozó biológiai kísérletek és tesztek végzése mellett jelentős technológiai fejlesztési vizsgálatokat is végzett.

Tevékenységében a szakmai feladatok mellett kiemelkedő helyet foglalt el a termelő gazdák oktatása, tájékoztatása a legújabb gyomirtó szer készítményekről és a korszerű gyomirtási technológiákról. Ehhez nagy segítséget kapott a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezetétől, melynek közel másfél évtizede tagja. A Kamara oktatási tevékenysége kapcsán a nagy létszámot biztosító továbbképzéseken elmaradhatatlan és megkerülhetetlen előadó és bemutató szervező volt.

A Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar Növényvédelmi Intézet vendégoktatója volt. Szakmai felkészültsége, igen magas szintű herbológiai ismeretei és tapasztalatai lehetővé tették számára a magyar agrárium növénytermesztésében újonnan jelentkező veszélyes gyomnövények szakemberekkel és gazdákkal való megismertetést és az ellenük való védekezési technológiák kidolgozását.

Meghatározó szerepe volt a 12 legveszélyesebb gyomnövény (mezei acat, szerbtövis félék, parlagfű, selyemmályva, stb.) fajok védekezési technológiáinak kidolgozásában. A gyomkutatásban és a gyomirtási kísérletekben végzett több évtizedes tevékenységéért az NMNK Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezet Vezetősége Gábor Dénes Díjra is felterjesztette, azonban számos szervezési és egyéb okok miatt nem kaphatta meg.

Kiváló szakmai tevékenységéért a növényvédelemben végzett herbológiai kutatómunkájáért, a növényorvosi kar valamint a gazdák szakismeretének bővítéséért, új technológiák kidolgozásáért és alkalmazástechnikai bevezetéséért a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara aranygyűrűs kitüntetését kapta Budapesten, az azzal együtt járó oklevéllel együtt. Országosan elismert szaktekintélyként részt vett a IV-V. Országos Gyomfelvételezés végrehajtásában, illetve az azt követő gyomfelvételezési kiadvány elkészítésében. Valamennyi növényvédő mérnök gyomirtási kézikönyvének (a Kádár Aurél szerkesztette Vegyszeres gyomirtás és termésszabályozás) nem csak szerkesztőbizottsági tagja, hanem egy-egy szakfejezet írója is volt. Munkája, tevékenysége jelentős mértékben vitte előre a gyomirtás problémáinak országos megoldását. Tevékenységét valamennyi növényvédőszer gyártó cég magas elismeréssel vette tudomásul, rendezvényeik megkerülhetetlen előadója volt.

Munkája során új kihívásként jelentkezett az országban egyre jobban terjedő, nehezen írtható gyomfajok (Asclepias esculentus, Iva xanthiifolia, Cyperus esculentus) feltérképezése és figyelemmel kisérése. Ugyancsak tevékenységi köréhez tartozott a termesztésbe került és termesztésbe vont gazdasági növényeink (cukorrépa, kukorica, őszi búza, napraforgó, mák), illetve ezek hibridjeinek és ezek fajtáinak herbicid érzékenységi vizsgálata.

Szakmai ismereteit, tapasztalatait számos publikációban, szakmai előadásokon, növényvédelmi szakmérnökök továbbképzésén, a hatósági engedélyes, zöldkönyves tanfolyamokon, illetve továbbképzéseken adta át a hallgatóinak.

Oktató, nevelő munkájában meggyőződésévé vált, hogy a mezőgazdasági termelést folytató szakemberek, gazdák tudásának, ismereteinek bővítése ugyanolyan fontos feladat, mint bármely gazdasági növényi kultúra gyomirtási technológiájának kidolgozása.

43 évnyi igen termékeny és elismert szakmai tevékenységéért több ízben részesült magas szintű elismerésekben. Elsőként a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója kitüntetést, majd gyomkutatási érdemeiért a herbológusok legmagasabb szakmai elismerését, a Dr. Újvárosi Miklós emlékére alapított Újvárosi Emlékérmet vehette át kitüntetései sorában. 

A tudományos munkájáért és szakmai ismeret terjesztésért a Magyar Agrártudományi Egyesület részesítette kitüntetésben. A Szolgálatnál végzett (Növény- és Talajvédelmi Szolgálat) kiemelkedő szakmai és oktató-nevelői munkájáért 2006. év telén miniszteri elismerő oklevélben részesült.

A Debreceni Egyetem AGTC MÉK Növényvédelmi Intézete, a Növényvédelem Oktatásának Fejlesztésért Közhasznú Alapítvány (NOFKA), valamint a Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara Hajdú-Bihar megyei Területi Szervezete által közösen alapított, a növényvédelem terén kiemelkedő teljesítményt nyújtó, példaértékű személyiségeknek erkölcsi megbecsülését szolgáló „Gulyás Antal Emlékérem” kitüntetést vehette át 2014 őszén a Tiszántúli Növényvédelmi Fórum ünnepélyes megnyitóján.

A kiváló és magas szintű minőségi munkavégzés eredményességéért azonban áldozatot is kellett hozni, meg kellett fizetnie érte. Szabó László – korábbi elbeszélése alapján – a családjától távol tartó szabad idővel fizetett. Ezért felesége, Tóth Ilona is részese az elismerések, a kitüntetések dicsőségének. 

Szabó László 43 évnyi mezőgazdasági szolgálattal és szakmai gyakorlattal nagy munkabírású, segítőkész munkatárs volt. Mint országosan is ismert növényvédelmi herbológus kivívta valamennyi növényvédő mérnök és növényorvos kolléga elismerését. Szakmai tapasztalatára épített előadásai és gyakorlati szaktanácsadásai jelentős mértékben segítették a folyamatosan megújuló herbicid készítmények használatát.

Munkájára, egész pályafutása során korrekt szakmai felelősséggel párosuló, igen sokszínű gyakorlati tevékenység, természet és környezetkímélő szemlélet, innovatív és kreatív gondolkodásmód volt a jellemző.

Tevékenysége során igyekezett a legújabb és legbiztonságosabb gyomirtási technológiák fejlesztésére és kidolgozására, az ismeretek átadására. Publikációi, előadásai jelentős mértékben segítették nemcsak a növényvédő mérnökök, hanem a mezőgazdasági termelésben résztvevő gazdák és vállalkozók tevékenységét is. Mindenkori hivatalában, beosztásaiban is adta élete hitvallását, habitusát, nyugodtságát, kiegyensúlyozottságát. Törekedett a megértésre, a józan kompromisszum elérésére, annak ellenére, hogy az utolsó években az átlagosnál több „ütközet” jutott neki osztályrészül szakmai tevékenységében.

Bárhogy alakult is, szakmai pályafutása, családja sosem nélkülözte segítőkész kitüntető figyelmét. Imádta családját; feleségét, a gyógyszerész Tóth Ilonát; építőmérnök fiát, Lászlót; gyógyszerész-gyógypedagógus lányát, Zsuzsát. Örömének és életének beteljesedését jelentette két unokája, a három éves Lotti és az egy éves Dávid. Sajnos második fiú unokája születését már nem élhette meg.

Szerény, barátságos emberi magatartása, felelősséggel vállalt, elkötelezett természet- és környezetvédelmi szemlélete, gyakorlati tevékenysége, a gazdák és vállalkozók segítését célzó okszerű és szakszerű szaktanácsadásai, a növényvédő mérnökök nemzedékeinek továbbképzését, szakismeretének gyarapítását segítő tevékenysége méltán emeli őt a nagy növényvédelmi elődök sorába.

Nem élt hiába. Mint növényorvos, tartalmas és gazdag életutat járt be. Emléke szakmai és erkölcsi hagyatéka tovább él. Utolsó útjára szeptember 15-én a 13.00 órakor tartott szertartás után kísértük el a Debreceni Nagyerdő fái alá.

Méltán búcsúzhatunk hát tőle, Reményik Sándor „Őszi erdőn hamvadó parázs” című versével:

„…Nem éleszthettelek.

Most hát elalszol.

Aludj.

Békesség neked.

Takarjon be a diadalmas Ősz,

A csend,

S a nesztelenül hulló levelek.”

Debrecen, 2020. szeptember 9.

                                                                                              Dr. Kiss László

                                                                                                megyei elnök