Okosodó agrárium

A téli mezőgazdasági uborkaszezonban nem múlt el úgy hét, hogy tanácskozásokon, konferenciákon ne esett volna szó a mezőgazdaság digitalizációjáról. A téma egyaránt megmozgatja idős és fiatal szakember fantáziáját, talán egy kicsit túlzottan is. Egyesek a mezőgazdaságban rohamosan terjedő „okos” eszközöktől azt várja, hogy használatukkal minden eddigi probléma egy csapásra megoldódik. Való igaz, hogy az utóbbi években már egyes, széles körben alkalmazott készülékek igen sokat segítettek a precíziós gazdálkodás egyes elemeinek kiterjedt alkalmazásában. A traktorok, permetezőgépek sorvezetői, a műtrágyaszórás automatizálása teljes mértékben elterjedt, mert a precíz talajmunka, tápanyag kijuttatás, a pontos vetés, a hozamtérképezés mind-mind rövid idő alatt megtérülő befektetés a gazdálkodó számára. Hol van már a vetőgépek fáradságos, és nem is mindig pontos leforgatása a vetés megkezdése előtt, vagy pedig a növényvédő gépek permetezés előtti bemérése. Mindez már a múlté, helyettük a fedélzeti komputer vette át az irányítást. Ezek az eszközök nagyon sokat segítenek a feladatok pontos végrehajtásában, de csak akkor, ha kellőképpen képzett szakember használja azt. Ne feledjük, hogy a háttérben dolgozó növényorvos, növénytermesztő, állattenyésztő magas szintű szakmai felkészültsége nélkül a gépek csupán élettelen vasdarabok, a bennük rejlő „intelligenciát” csak ők tudják a mezőgazdaság javára kiaknázni.

A minap az egyik népszerű rádió csatornán médiában dolgozó szakember és felnőttként gazdává „átigazolt” férfi ecsetelte a mezőgazdaságban rohamosan terjedő digitális forradalomban rejlő lehetőségeket. Talán még el is hitték, amit oly szenvedélyesen ecseteltek, de elfelejtették kimondani a varázsszót, hogy mindez nem működik kellően képzett szakemberek nélkül, hogy a mezőgazdaság feje fölött nincs tető, nem minden működik úgy, mint egy ipari üzemben. A váratlan helyzetekben nem a komputernek, hanem a rendkívüli helyzetekre is felkészült szakembernek kell dönteni, és döntéseiért a felelősséget vállalni. Szó esett a riport során a drónos növényvédelemről, mint teljesen kiforrott, bevált technológiáról, pedig a gyakorlati életben még a drónok ilyen jellegű használatának egyáltalán nincs eldöntve a sorsa. Köztudott, hogy a légi növényvédelem szabályozása egyre szigorúbb korlátok közé van szorítva, pedig a drónos technológia is ide tartozik. Semmilyen szabályozása nem létezik polgári körülmények között, pláne nem a növényvédelemben. A jelenleg engedélyezett növényvédő szerek közül nem tudni , hogy melyik, hogyan viselkedik, milyen hatékonyságú a drónok számára gazdaságos lémennyiség mellett. Még sorolhatnám a felvetődő kérdéseket, melyre remélhetőleg hamarosan válaszokat is kapunk. Addig is, aki túlságosan beleéli magát a digitális forradalom eme vívmányába,  kérem szálljon vissza a földre, nehogy újabb „ gilisztahumusz” botrány keletkezzen belőle.

Dr. Aponyi Lajos

Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara