Nem „Home Office”.

 A mezőgazdaságban a tavaszi hónapok a legintenzívebben telnek el, ilyenkor kell megalapozni a sikeres gazdálkodást, talajt előkészíteni, a tápanyagokat kiszórni, vetni, a növényvédelmet megkezdeni, az állatok tömegtakarmányát megtermelni. Hogyan fogjuk mindezt elvégezni most, járvány idején? A hivatalok, egészségügyi intézmények, kormányzati szervezetek mindenkit köteleznek arra, hogy a lehető legkevesebbet érintkezzenek az emberek az ügyintézőkkel, illetve egymással. Ahol lehetséges, átállítják a munkavégzést, ügyintézést „Home Office” üzemmódra. Ez a módszer, ha kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de sok helyen működik is. De hogyan legyen ez a mezőgazdaságban? Az utóbbi években a mezőgazdasági termelés számos területén nagyot lépett előre a gépesítés és az automatizálás területén. A robotika betört és nagy segítséget nyújt, hogy minél kevesebb emberi munkával helyettesítsenek számos feladatot, amit eddig az emberi szaktudásra és tapasztalatra támaszkodva végeztek el. Az emberi figyelem-koncentrációt ma már tökéletesen pótolja a munkagépek sorvezetője a talajmunkáknál, a vetésnél, a permetezésnél, a betakarítógépek munkájánál. Legfeljebb az automatika felügyelete hárul a szakemberekre. Vannak azonban olyan tevékenységek, ahol nem működik a „Home Office”. A leginkább élő munkaerő igényes ágazat az állattenyésztés, a kertészet, a zöldségfélék, gyümölcsök betakarítása, manipulálása, piaci előkészítése. Már most jelzik a gazdálkodók, hogy mi lesz a spárga és a szamóca betakarításával, ha nem lesz elegendő kézi munkaerő a szürethez. De folytatni lehetne a szarvasmarha ágazattal is, annyira még nincs robotizálva a tehenek fejése, hogy ne lenne szükség az igen nehéz fizikai munkát végző fejőmunkásokra vagy az elletősökre.

Elegendő volt néhány nap a járvány kirobbanása után, hogy az üzletek, áruházak polcai kiürüljenek, nem volt elegendő liszt, hús, zöldségféle, pedig nem a készletek, hanem az áruk szállítása akadozott. Egyes hiánycikkek ára éppen ettől az egekbe szökött, pedig nem az árut megtermelő gazdák tehettek a pánikhangulatról. A tájékozatlan fogyasztó viszont azonnal a termelőket szidalmazta, pedig ők most is tették a természet adta dolgukat, ki-ki a munkájával volt elfoglalva. A városon élő emberek jórészének kevés fogalma van arról, hogy miként folyik a mezőgazdaságban az élet, mit, hogyan kell csinálni, mennyi elfoglaltságot jelent az élelmiszerek folyamatos megtermelése, előállítása. Talán a kormányzati szervezeteknek, szakmai érdekképviseleti szervezeteknek több energiát kellene fordítani a fogyasztó közönség felvilágosítására, mert az eddigi munka sajnos még nem volt elegendő. Vérzik az ember szíve, amikor a vidéki, vagy városi portákon veteményes kert és gyümölcsfák helyett füvesített kerteket lát, pedig ezzel az energiával néhány négyzetméteren egy egész család egész évi zöldség és gyümölcs szükségletét meg lehetne termelni.

Ezekben a nehéz időkben a most is helytálló névtelen emberek tömegei mellett gondoljunk a mezőgazdaságban most is tevékenykedő ismeretlen munkásokra, szakemberekre, pedig „csak” a munkájukat végzik, mégpedig felsőfokon.

Dr. Aponyi Lajos

Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara