A károsító helyzet alakulása és várható következményei

9. Amerikai fehér medvelepke (szövőlepke)

A kártevő őshazája az amerikai kontinens északi fele, onnan került Európába, ugyanis először az 1940-es évek elején, Magyarországon találták meg a Csepeli Szabadkikötőben. Megjelenése után gyorsan terjedt az országban, majd a környező országokban. Természetes ellenségei híján kezdetben igen jelentős károkat okozott, 2007-ig szerepelt a karantén listán. Azóta a populáció csökkenése miatt visszaszorult a kártétele. Fontos károsítónak az 1940-es évektől 1990-ig számított, napjainkban azonban ismét növekszik jelentősége, főként az útmenti fákon, elhanyagolt zártkerti gyümölcsösökben, tehát ott, ahol nincs védelem a rágókártevők ellen. Jellegzetes kártételét, az összeszőtt ágvégeket gyakran összetévesztik a különféle pókhálós molyok károsításával, de a pókhálós molyok hernyói csupaszok, addig a szövőlepke hernyói erősen szőrözöttek. A pókhálós molyok egynemzedékesek, korábban károsítanak, a szövőlepke első nemzedéke később rajzik, és két nemzedéket nevel ki. Rajzása jól nyomon követhető fény-és feromon csapdákkal. Fénycsapdás megfigyelésnél a nőstény lepkék könnyedén elkülöníthetők a hímektől, mert méretesebbek, a feromon csapda viszont csak hím egyedeket fog. A kezdeti nagyon erős szövőlepke gradációk a természetes ellenségek elszaporodása, a kémiai és fizikai védelem, a klíma megváltozása miatt a századforduló tájékára megszűntek, de néhány éve ismét hallat magáról az amerikai fehér medvelepke. Az egyre szaporodó hernyófészkek jelzik, hogy korántsem tűnt el, ezért elsősorban az utak mentén és a szórvány ültetvények fáin rendszeresen károsít. A kártevővel, ha csekélyebb mértékben is, de a jövőben is számolni kell. A tavaszi, első nemzedék elleni jól időzített védekezéssel sokat tehetünk azért, hogy ne erősödjön meg a nyárvégi, második nemzedék. A hasznos élő szervezeteket elsősorban úgy óvhatjuk meg, ha a védekezések során előnyben részesítjük a fizikai megoldásokat, valamint biológiai készítményeket használunk.

hyphantria cunea

10. Foltosszárnyú muslica

A hazánkban 2013-óta jelenlevő foltosszárnyú vagy pettyesszárnyú muslica szintén inváziós kártevőnek számít. Közeli rokona az őshonosnak tekinthető ecetmuslicának, de ennek ellenére igen veszélyes légyfélének számít. Napjainkra gyakorlatilag az egész országban megtelepedett, és okoz érzékeny károkat a gyümölcstermő növények egy részében. A problémát elsősorban az okozza, hogy a kártevő az egészséges, érőfélben levő gyümölcsöt támadja meg és okozza annak romlását, míg az ecetmuslica csak a sérült termésen károsít. Igen jelentős károkozása miatt a pettyesszárnyú muslica szerepel az EPPO jelentésköteles listáján. A legnagyobb károkat a bogyós gyümölcsű málnán és szamócán idézi elő, akár 100%-os is okozva, de más termesztett és vadonélő növények termésein is gyakran előfordul, sőt egyes kutatások szerint a szőlőt is képes megtámadni, bár erre hazai tapasztalat nincs. Az ellene való védekezést nehezíti, hogy az érőfélben levő gyümölcsben nehezen oldható meg a kémiai védelem, esetleg csapdázással gyéríthető a populáció. Hosszú rajzási időszaka miatt a későn érő gyümölcsfélék is veszélyeztetettek. Az elkövetkező években a kártevő fokozódó jelenlétére és kártételére kell számítani.

foltosszárnyú muslica lárva

Dr. Aponyi Lajos

Magyar Növényvédő Mérnöki és Növényorvosi Kamara