Koszorúzás DR. NAGY BÁLINT halálának ötödik évfordulója alkalmából

AZ AGRÁRKEMIZÁLÁSI TÁRSASÁG 123. KIBŐVÍTETT ÜLÉSE ELHALASZTÓDOTT, VISZONT DR. NAGY BÁLINT HALÁLÁNAK ÖTÖDIK ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL A BUDAÖRSI SZOBROT MEGKOSZORÚZTÁK

Jordán László, a NÉBIH növény-, talaj- és agrárkörnyezetvédelmi igazgatója és Pálmai Ottó, az Agrárkemizálási Társaság elnöke 2020. május 18-án – Dr. Nagy Bálint halálának ötödik évfordulóján – koszorút helyezett el a Budaörsi úti szobornál az igazgatóság tucatnyi tagja jelenlétében. A koszorúzást követően a lebonyolításra kerülő kibővített Agrárkemizálási Társasági ülést a koronavírus járványveszély miatt későbbi időpontra halasztották el. A kibővített ülésen elhangzik majd Jordán László, a NÉBIH növény-, talaj- és agrárkörnyezetvédelmi igazgatójának vetítettképes előadása az aktuális növényvédelmi közigazgatási helyzetről Dr. Nagy Bálint időszakából tekintve. A szervezők megértést és türelmet kérnek azzal az ígérettel, hogy a későbbi megemlékezés időpontjáról előzetesen tájékoztatást küldenek a kibővített ülés várható résztvevői számára.

Pálmai Ottó személyes felkérése alapján Vajna László írt egy megemlékezést a Növényvédelem folyóiratba Dr. Nagy Bálint halálának ötödik évfordulója alkalmából.

Molnár János

Emlékezés Dr. Nagy Bálintra

            Dr. Nagy Bálint öt éve, 2015 május 18.-án, élete 85. évében hunyt el. Az Agrárkemizálási Társaság Elnöke és a NÉBIH Alelnöke,  a Budaörsi úti irodaház előtti Nagy Bálint mellszobornál az 5. évforduló napjára koszorúzást és emlékbeszéd tartását tervezte, amelyre meghívást kaptak volna a szoboravatáson korábban részt vett személyek. A járványhelyzet miatt erre nem kerülhetett sor.  Május 18.-án, az évforduló napján, az Agrárkemizálási Társaság Elnöke, dr. Pálmai Ottó és Jordán László, a NÉBIH Növény-, talaj-, és erdővédelmi elnökhelyettese, igazgató szűkebb körű megemlékezésként koszorút helyeztek el Nagy Bálint szobránál. A koszorúzáson a szakterület képviseletében néhány személy részt tudott venni. Társaságunk tagsága, valamint Nagy Bálint volt munkatársai és tisztelői nevében az 5. évforduló alkalmából jelen írással emlékezünk meg, tisztelgünk Nagy Bálint emléke előtt.

            Pár év telt el, és, mintha most is köztünk lenne. Erős alkata, vitaüléseinken elhangzott szenvedélyes felszólalásai visszacsengenek. Aggódó, figyelmeztető gondolatai, írásai emlékképekként tűnnek elő. Nagy Bálint a növényvédelem és agrárkémia, talajtan területén kifejtett munkásságával maradandót alkotott. Mellszobra méltán került két kiváló tudós személyiség, Horváth Géza és Kreybig Lajos szobrainak társaságába. Nagy Bálint munkásságáról évek során számos méltató írás jelent meg. Szobrának avatása alkalmából tartott előadásomban áttekintést próbáltam adni életútjáról. Próbáltam megfejteni annak magyarázatát, hogy egy isten háta mögötti kisközség egyszerű, földművelő, állattartó családjának gyermeke hogyan tudott kiemelkedni az ismeretlenségből, és hogyan lett egy szakterület fejlődését meghatározó, országos szintű vezetője. Nagy Bálint országunkban és határainkon túl is ismert és elismert szakember és vezető személyiség lett. Gyermekévei a Horthy korszakban teltek, felnőtté a II. Világháború évei után vált. Átélte annak az ellentmondásos korszaknak változó, nyugodt és viharos éveit. Szakmai munkássága az épülő szocializmus korszakában teljesedett ki. A tervgazdálkodás és egypártrendszer megszűnése, és az azt váltó piacgazdaság, és a többpárti politikai rendszer őt már nyugdíjasként érte. A rendszer, amely segítette Nagy Bálint kiemelkedését, és amelyet szolgált, végül kitaszította őt, a közéleti szerepléstől azonban nem vonult vissza. Nagy Bálint élete során átélt politikai viharokat, háborút, népfelkelést, a gazdasági életet súlyosan megcibáló kétszeri rendszerváltást. Ezek az évtizedek ugyanakkor történelmileg példátlan gyorsaságú tudományos és technikai fejlődést hoztak. Aktív életének utolsó szakasza belenyúlt a globalizálódó világ és digitális forradalom korszakába. Nagy Bálint történelemformáló évtizedek során emelkedett ki az egyszerű falusi életformából. Maradhatott volna a távoli községében, ahol született, Gacsályon. Akár jó földművelő, traktoros vagy állatgondozó is válhatott volna belőle. Sorsa mégis másképpen alakult. Hogy hogyan és miért, erre kerestem a választ.

                        Életútja alakulására, a miértekre a magyarázatot, a válaszokat önvallomásai, írásai, könyvei, a vele készített riportok, és személyes ismeretségünk kapcsán folytatott beszélgetéseink segítettek megadni. Nagy Bálint kapcsolata a gazdálkodással, állattartással és a termőfölddel benne életre szólóan mély nyomot hagyott. Már gyermekként megtapasztalta a munka becsületét, azt, hogy a mindennapiért keményen meg kell dolgozni, és csak azt kapja a háromgyermekes család, amit maguk megtermeltek. Édesapját katonaként elvitték a háborúba, Ő volt a legidősebb fiú a háromgyermekes családban. Anyja mellett neki kellett helyt állni. Erős fizikumú, erős akaratú fiú volt. Már az általános iskolában kiemelkedett társai közül nem átlagos képességeivel. Felfigyeltek rá, és a fiatal tehetségek keresése során az általános iskola igazgatója őt javasolta kiemelésre. Ez nem sikerült, vallási hovatartozása gátat jelentett. Később a katolikus egyház vonalán papnövendéknek szemelték ki Pápára, gimnáziumba. Családi, vallási okok miatt ez sem sikerült. Ezek a gyermekkori kudarcok az általános iskolás fiút rosszul érintették. A tehetségével kiemelkedő Bálintot kigúnyolták, csúfolták. Általános iskola befejezését követően útja Fehérgyarmatra, az ottani kétéves kertészeti iskolába vezetett. Ott ismét kitűnt képességeivel, és végzés után igazgatója ajánlásával Eszterházára került az ottani neves kertészeti középiskolába. Tanulás mellett kertészeti munkát vállalt, hogy gondoskodni tudjon a mindennapi legszükségesebb dolgokról. Mint elmesélte, ott bekapcsolódott a diákmozgalomba. Az eszterházy tanuló évek Bálintból érzelmileg is életre szóló hatást váltottak ki. A kontraszt az Eszterházy kastély környezete, szelleme, az ottani nagyműveltségű tanárok, valamint az ő addigi gacsályi, klottgatyás, mezítlábas parasztgyereki élete között megrázó hatással volt rá. Ez válthatott ki benne életre szóló elhivatottság érzetet, tudás- és tanulásvágyat. Ott döbbenhetett rá arra, mint ahogy ő maga megfogalmazta : "...rájöttem, hogy mindent tudtam, ami a paraszti léthez, élethez kellett, és semmit sem tudtam, ami az értelmiségi világ emberének tudnia kell".

            Tanulmányi eredményeivel, aktív tevékenységével ott is felkeltette a figyelmet. Szovjet állami ösztöndíjra szemelték ki. Érettségi után – talán jobb híján –, ő azonban katonai tisztiiskolába készült. Mégis, az ösztöndíj valósult meg. Oroszul alig tudott, ezért is – lehet mondani –­, számára e fordulat ugrás volt a sötétbe, az ismeretlenbe. Úgy gondolta, hogy, ha már így alakult a sorsa, orvosi szakot választ, orvos lesz.  A döntéshozó (Földművelésügyi Minisztérium) viszont közbeszólt, közölvén, hogy agrárszakemberekre van szüksége. 1950-ben a Szovjetunióba kiutazó magyar egyetemisták elosztása az ottani egyetemek között sorsdöntő volt számára. Nagy Bálint elsőéves hallgatóként a harkovi Dokutsaev Mezőgazdasági Egyetem Növényvédelmi karára került. Visszaemlékezéseiből kitűnt, hogy az egyetem jórészt Franciaországban tanult professzorai, tanárai nagy hatással voltak rá. Elismeréssel és tisztelettel beszélt róluk, név szerint említette őket, mesélt róluk nekem, mivel tudta, hogy 9 évvel később, ugyanott engem is ezek a tanárok tanítottak. Nagy Bálint 1955 nyarán kitüntetéses diplomával növényvédelmi szakos agrármérnökként tért haza. Evvel a képesítésével ő lett Magyarországon az első növényvédelmi szakképesítésű agrármérnök, mivel nálunk ilyen szakképzés akkor még nem volt. Egyetemi évei utáni pályafutásának állomásai: Kenderes, Szolnok megyei Növényvédő állomás (1955 – 1956); Kállósemjén, Szabolcs-Szatmár megyei Növényvédő Állomás (1956 –1958), ahova 26 évesen igazgatónak nevezték ki. Az ottani állomás működésének eredményei, az ő munkasikerei a döntéshozók figyelmét felkeltették, Nagy Bálint személyére irányították. A Földművelési Minisztérium 1959-ben őt a Növényvédelmi Szolgálata igazgatójává nevezte ki, ahol, majd később a Növényvédelmi Főosztály vezetője lett. Szakmai pályafutása közel 25 évig, 1983-ig tartott. Akkor, 1983-ban beosztásából felmentették, és más területre helyezték át. Nagy Bálintot politikai döntés alapján távolították el a szakterület irányításából és teljesen kizárták a szakmai közéletből.

25 év történéseiről dióhéjban

            Mielőtt a történtek felsorolásába kezdenék, szólni kell a következőkről. Nagy Bálint jól képzett szakember volt, családi körülményei révén szervesen kötődött az agrárvilághoz. Tenni akarása komoly elhivatottság érzéssel párosult, folyamatosan képezte magát. A feladat, ami a Növényvédelmi Szolgálat igazgatójává történt kinevezésekor előtte állt, sokrétű volt, és sürgős tennivalókat jelentett. Meg kell azt is mondani, hogy ő mindent tudni akart a növényvédelmi szakmában, amit a tudomány akkor feltárt, azonban tisztában volt avval, hogy egyszemélyileg nem lehet és nem is tud megoldani mindent. Számára kiváló szakemberek kellettek, akikre támaszkodni tudott döntéseiben és tervei megvalósításában. Ennek tudatában szövetkezett az akkori kiváló szakemberekkel. Ezt azért is említem, mert gyakran olvasható munkásságának méltatása során, hogy "... Nagy Bálint érdeme ...". Igen, az ő érdeme az, ami történt, mert valószínű, hogy nélküle mindaz, ami történt, az nem, vagy nem úgy alakult volna, ahogy megvalósult. Mégis, nem szabad elfelejteni azok nevét sem, akik 25 év során tervei megvalósításában fáradoztak. Ő okosan támaszkodott az akkori ismert, kiválóságokra, akik a szakma részleteiben többet tudtak, mint ő maga. Nagy tehetségű szervező, rendszerben gondolkodó vezető volt, aki tudta, hogy okos emberekkel kell megvalósítani terveit. Ez sikeres pályafutásának egyik magyarázata. Nem hallgatható el az sem, hogy Nagy Bálint élvezte az akkori politikai és szakmai vezetés bizalmát, támogatását. Személyes adottsága, a jelenségek összefüggésének felismerése és elemzése sikeres munkásságának szintén jelentős tényezője volt. Pályafutása során ez abban is megnyilvánult, hogy érdeklődése, figyelme a szűkebb szakmai kérdéseken túl kiterjedt makrogazdasági összefüggésekre és a nemzetközi gazdasági folyamatokra is. Nagy Bálint személyisége, képességei, tenni akarása, elhivatottság érzete, küzdeni tudása eredményezte mindazt, ami a hazai növényvédelemben és részben az agrokémia területén történt, megvalósult.     

            Évek során számos méltatás, ismertetés történt a negyedszázad alatt történtekről. Ez alkalomból, a részleteket mellőzve, csak felsorolásra szorítkozom. Hangsúlyozni kívánom ugyanakkor, hogy a szakterületünkön végbement példanélküli fejlődés végső soron Nagy Bálint munkásságának szakmatörténeti jelentőségű következménye, eredménye.

Negyedszázad során bekövetkezett jelentős szakmai intézkedések, események

             Országos növényvédelmi szolgálati hálózat létesült, és megvalósult korszerűsítése (megyei Növényvédő Állomások).

            Magyarországon a növényvédelem államilag elismert szakma lett. Az alsó szinttől (szakmunkás), a középszintű képzésen át (technikus), felsőfokú képzésig (szakmérnök) megvalósult az államilag szervezett növényvédelmi szakoktatás.

            Megtörtént a növényvédelem jogi, törvényi szintű szabályozása (Növényvédelmi törvények).

            A növényvédelem veszélyes üzem, ezért a növényvédő szer kereskedés, felhasználás, alkalmazás szakmai képzettséghez kötött lett.

            Külön figyelmet kapott és szabályozva lett a munkavédelem, a védőeszközök alkalmazásának kérdése.

            A hazai növényvédő szer ellátás biztosítása szabályozott, ellenőrzött kereteket kapott.

            A klórozott szénhidrogén növényvédő szerek betiltása a világon először Magyarországon valósult meg.

            Diagnosztikára, kórokozók, kártevők azonosításra hivatott biológiai laboratóriumok létesültek 19 megyei Növényvédő Állomáson.

            Megtörtént a növényvédelmi karantén tevékenység jogi és szakmai szabályozása.

            A növényvédelem állami irányítása együttműködést alakított ki a növényvédő szereket gyártó hazai vállalatokkal.

            Növényvédő szer kémiai-analitikai laboratóriumok létesültek (szermaradvány vizsgálatok).

            Biológiai szaklaboratóriumok létesültek (virológiai, bakteriológiai, vad- és vízvédelmi laboratóriumok).

            Széleskörű technológiafejlesztési tevékenység valósult meg a Növényvédő Állomásokon.

            A növényvédelmi prognózis jelentőségéhhez méltó szervezeti kereteket kapott.

            Növényvédő gépek fejlesztése jelentős teret kapott és sikereket ért el a Növényvédelmi Szolgálat kereteiben.

            A légi növényvédelem jogilag, szakmailag szabályozott fejlődése valósult meg (Repülőgépes Növényvédő Állomás, mezőgazdasági pilótaképzés).

            A magyar növényvédelmi szakemberállomány soha nem látott mértékű növekedése valósult meg.

            A szakemberek továbbképzése, az idegen nyelvtudás megszerzése jelentős figyelmet és támogatást kapott.

            A növényvédelmi kutatás és az állami szakirányítás igényeinek összehangolása folyamatos és kiemelt figyelmet kapott

            A magyar növényvédelem érdekeinek képviselete nemzetközi kétoldalú és sokoldalú együttműködések kereteiben folyamatossá vált.

            Mindaz, ami történt egy folyam része volt. Az egyes intézkedések időrendben és szükségszerű összefüggésben voltak más szakmai szempontokkal. Mindezek tükrözték a fejlődés, fejlesztés szükségszerűségeinek felismerését, a felismerő és cselekvő személy rendszerben történő gondolkodását. Nagy Bálint szakmai munkásságában a növényvédelem két sajátossága különös figyelmet kapott: a növénynyi betegségek járványjellege, és a kártevők fellépésének ciklikus tömegszaporodása( (gradációk). Ugyanakkor különös figyelmet szentelt a növényvédelem és agrárkémia (műtrágya felhasználás) ökonómiájának nemzetgazdasági szintű elemzésére is.    

            Mindaz, ami történt, megvalósult, a tervgazdaságon alapuló gazdasági rendszer feltételeihez alkalmazkodott, mintegy, ahhoz lett igazítva.

Kérdezhetik, hogy mindezeknek mi lett a sorsa később, a rendszerváltást követően? Ennek részletezése már kivezetne a jelen megemlékezés kereteiből. A kortárs szakembereknek azonban erről vannak ismereteik, tapasztalataik. Annyit azért meg kell állapítani, hogy rendszerváltás nyomán e területen bekövetkezett többlépcsős változások, változtatások súlyos hatásúak, jó részt a szakmai racionalitást figyelmen kívül hagyóak voltak, és azokban az új piacgazdasági rendszer profitorientált szempontjai érvényesültek. Ekkor Nagy Bálint már csak kívülálló kritikusa lehetett a történéseknek, mivel ő már szellemi izolációban, karanténban volt. Erről Nagy Bálint véleménye a következő volt: Riport, 1996 jan. 17., .Magyar Nemzet". Cím: "Nagy Bálint intelmei" Riporter Végh Alpár Sándor. Nagy Bálint közli: "1970-re  a növényvédelmi apparátus kiépült, és hatalmas szakmai erőt képviselt. Egy olyan apparátus, amelynek törzsét fiatal szakemberek alkották, s amelyet a fejlett világ is modernnek tekintett." Riporter kérdése: "Mi maradt ebből?" Nagy Bálint válasza: "Semmi." "Semmi?",  kérdi a riporter. Válasz: "A legteljesebb mértékben,. ... a szervezet leállt, szétesett , így önvédelemre 1990-urtán már képtelen volt".

Miért kellett Nagy Bálintnak távoznia?

            Erről is szólni kell röviden, hiszen a szakterület mai fiatal és középkorú nemzedéke erről mit sem tud, vagy csak hallomásból, mendemondák alapján véli, hogy tudja az igazi okot. Az 1970-es években Nagy Bálintot és munkatársait komolyan foglalkoztatta a növénytermesztésben hitelekkel megvásárolt amerikai típusú termesztési rendszerek hatékonyságának kérdése. Munkatársával, Akocsi Benjáminnal végzett elemzéseket, és azok következtetéseit „Az energiatranszformáció hatékonyságának szintje és algoritmusának rendszere a magyar mezőgazdaságban” című könyvükben közzé akarták tenni. Ezt azonban nem engedélyezték. Munkájukban számítások alapján bemutatták, hogy "... az iparszerű mezőgazdaság eleve magában hordozza a természeti, társadalmi és gazdasági válság törvényszerű bekövetkeztét." Miért érdekelte ez Nagy Bálintot? Gondolom, azért is mert az agrokémiai és talajtani területet is felügyelte – ami a növényvédelemmel szorosan összefügg –, így nem lehetett közömbös számára a műtrágya felhasználás hatékonysága, a termesztési rendszerek tevékenysége nyomán bekövetkező talajdegradációs folyamatok, a vetésforgó növényvédelmi jelentőségének elhanyagolása, és, végső soron a növénytermesztés gazdaságossági ésszerűtlensége, az államilag támogatott és ráfizetéses termesztés. Sokoldalú elemzéseken alapuló munkájuk nem láthatott napvilágot, mivel szembe ment a Párt és az agrárpolitikáért felelős állami vezetés nagy horderejű döntéseivel, és súlyos veszélyekre, következményekre hívta fel a figyelmet.

            Ugyanakkor meg kell említeni, hogy Nagy Bálint a kemizálás, a műtrágya felhasználás híve volt, sőt, munkássága egy ideig szolgálta az akkori folyamatokat. Emberi és szakmai becsülete viszont arra késztette, hogy figyelmeztetést tegyen közzé. Figyelmeztessen arra, hogy a Párt és a Kormány által támogatott, a szakmai szempontokat felülíró, profitorientált, nyugatról vásárolt iparszerű termesztési rendszerek bevezetése válság felé viszi az ágazatot, és káros folyamatokat generál a növénytermesztésben.

            Nagy Bálint ilyen körülmények között, 52 évesen, kényszerűen távozott  szakterületének országos szintű vezetői posztjáról. Szellemileg internált lett, karanténba került. Szakterületünk számára ettől kezdve már nem létezhetett, nem vehetett részt szakmai rendezvényeken, nem adhatott elő. Mindez az ereje teljében lévő, dolgozni, alkotni akaró Nagy Bálint pályafutása számára végzetes törést jelentett. Ő akkor tudta meg igazán, hogy kik voltak igaz hívei, munkatársai, és kik a hipokriták. Azok, akik tegnap még mosolyogva üdvözölték, ,,Bálintkámnak" szólítva, mintegy megtiszteltetésnek tekintve a találkozást, másnap viszont, hogy elkerüljék, átmentek az utca túloldalára. A leváltás megviselte, de nem törte meg Nagy Bálintot.

Nagy Bálint a szellemileg internált, független agrárpolitikai szakértő

            Az emlékezés itt véget is érhetne, mégis követni kell Nagy Bálint további éveit, hiszen 52 évesen lett eltávolítva a szakmai közéletből. Elhivatottsága, tenni akarása azonban nem hagyta nyugodni. Rendkívül sokat olvasott, igyekezett hozzáférni hazai és nemzetközi tanulmányokhoz, adatokat, elemzéseket gyűjtött és dolgozott fel. Érdeklődése, figyelme középpontjában az agrárium helyzete, a növénytermesztés, az iparszerű termesztési rendszerek működésének közgazdasági elemzése volt. Ugyanakkor – mint korábbi éveiben is –, igyekezett követni a makrogazdasági folyamatokat, a pénzvilág történéseit és az olajválság hatásait. Ő is a digitális immigránsok nemzedékéhez tartozott, Életkora, szaporodó évei és speciális informatikai ismereteinek hiánya azonban nem késztette meghátrálásra, visszavonulásra. Az internet kiépülése számára is korlátlan kitekintési lehetőséget nyitott a hazai és nemzetközi folyamatok megismerése felé. Életének ez a mintegy 30 éves szakasza rendszeres, fokozott tevékenységben zajlott. Miért tette? Mert az ő paraszti, földművelői énje kora gyermekkorától nem hagyta nyugodni. Alapkérdés volt számára az, hogy a föld legyen azé, aki megműveli, hogy a vidéki népesség sorsának egyik meghatározó tényezője, a mezőgazdasági tevékenység, el tudja-e, meg tudja-e tartani a vidék lakosságát, és, hogy ez sorsdöntő lehet. Alapkérdés volt számára az is, hogy a földművelés, a növénytermesztés biztosítani tudja-e  a jövő nemzedéke számára a termőföld minőségének megőrzését, vagy a legnagyobb nemzeti kincs, a termőföld, degradációs folyamatok áldozata lesz. Számára állandóan kísértő, ijesztő képként merült fel, az, hogy visszatérhet Magyarországon a zsellérvilág, a vidék elnéptelenedése, az elszegényedés. A rendszerváltás történései, a kárpótlás a földtulajdonviszonyokban gyökeres változásokat hozott. Ezek a folyamatok a mezőgazdaság helyzetét alapjaiban rázták meg. Országunk EU-hoz történt csatlakozása kérdőjelek elé állította a politikusokat. Hogyan tovább? Melyik úton haladjunk? Nagy Bálint független agrárpolitikai szakértőként igyekezett megmutatni a rendszerváltás gazdasági folyamataiban rejlő veszélyeket. Visszatérő és ismételten hangsúlyozott véleménye volt az, hogy átalakuló, átrendeződő világunkban a mezőgazdasági termelés új modellje válság felé vezet. Az európai népek tapasztalatait elemezve más modellt vizionált. Ezek a kérdések írásaiban, könyveiben, előadásaiban nem ritkán súlyos, kritikus hangvétellel, kemény. olykor nyers megfogalmazásban figyelmeztetésül szóltak a politika és a jövő nemzedéke számára. Nagy Bálint sokéves, független agrárpolitikusi tevékenységének áttekintése azt is megmutatja, hogy kritikus elemzései nem öncélúak voltak, Írásai, munkái nyomán azok idézettségét, impaktját ő  nem gyűjtötte. Nem érdekelte az, hogy a tudomány "szamárlétráján" feljebb kapaszkodjon. Veszélyekre igyekezett ráirányítani a figyelmet, és egyben kereste a megoldást, a kiutat, a szerinte válság felé vezető folyamatokból. A vele készített riportokból, előadásaiból azonban keserűség és csalódottság is kitűnik. Mint közeli ismerője, tapasztaltam, hogy évekig abban a hitben élt, azt remélte, hogy munkái, tanulmányai, könyvei, az állami irányítás felé tett konkrét javaslatai megfontolást váltanak ki, hogy hatása lesz törekvéseinek. Utolsó éveiben tett megnyilatkozásaiban megfogalmazta azon álláspontját, hogy a mezőgazdaság fejlődését meghatározó intézkedéseket 1945-től napjainkig folyamatosan politikai döntések és szempontok határozták meg. A szakmaiság szempontjait a profitmaximalizálás, a piacgazdaság döntő, meghatározó tényezője felülírta.

            Részlet egy sokat mondó riportból. 1996 jan. 17.,  Magyar Nemzet. Cím: "Nagy Bálint intelmei". Riporter Végh Alpár Sándor. Riporter kérdése Nagy Bálinthoz: "Bizonnyal fáj, hogy most sehol sincs fóruma, hogy nem  figyelnek avval a feszültséggel, amivel hajdanán? " Nagy Bálint válasza: "Nem ez fáj, itt nálunk bekövetkezett az úr színeváltozása, s úgy hittem, hogy minket, akik végig a rendszer belső ellenzéke voltunk, és reformot csináltunk, a Lázár- meg a Marjai irányvonal ellen dolgoztunk, minket legalább elővesznek és megkérdeznek. Azt vártam, hogy tanácsot kérnek majd, mondván: az atyátok istenit, ti elemeztetek, ti számítottátok ki mi jó, mi nem."  Riporter:  "És?", válasz, N.B.: "Semmi. Ránk sem vakkantottak." Riporter: ..."Megindokolták, hogy miért?" Válasz, N.B. : "Soha, semmikor." Riporter: " Ezek szerint az internáltság ma is tart?'  Válasz, N.B.: "Változatlanul." 

            Nagy Bálint agrárpolitikai munkásságának egyik kiemelkedő műve a 2003-ban megjelent 240 oldal terjedelmű "Állandósuló költségvetési „fekete lyuk” (?) –
vagy az Európai Unióhoz illeszkedő vidékfejlesztés" c. könyv. Ennek a munkának tartalma ad igazán jó képet a szerző pályafutásának második korszakáról.      

            Felmerül a kérdés, hogy végül is Nagy Bálint bukott ember lett-e.  Nem! Első korszakában megvalósítottakat a hazai és az európai szakmai közvélemény nagy jelentőségűnek és példaértékűnek minősítette. A növényvédelem hazai fejlesztése, a fejlesztés irányítói napjainkban és a jövőben is sokat meríthetnek első korszakának tapasztalataiból.

Nagy Bálint pályafutásának második korszakában agrárpolitikusként az egész társadalom, és különösen az agrárium és a vidék fejlődését és jövőjét meghatározó folyamatok elemzésével egy a vidék fejlődését, a vidék népességének megtartását, boldogulását biztosító, a jelenlegitől eltérő fejlődési utat vizionált, Az agrárpolitikai irányítói is okulhatnak az elmúlt évtizedek tapasztalataiból, és előfordulhat, hogy jelentős korrekciók válhatnak szükségessé, amelyekben hasznosítani tudják Nagy Bálint gondolatait.       

            Nagy Bálint pályafutása különös abban, hogy képességei, lehetőségei szerint igyekezett jobbító szándékkal szolgálni mindkét társadalmi rendszert. Mégis, őt mindkettő elhallgattatta vagy elhallgatta, szellemi internáltként kezelte. Sok minden eltűnt abból amit megvalósított, a szellemi értékek, tapasztalatok viszont megmaradtak, léteznek, hasznosíthatók. Az ő csalódottsága ellenére úgy vélhetjük, hogy "Nagy Bálint intelmei" termékeny talajra hullván a racionálisan gondolkodókat egyszer a változtatás útjára terelik, és munkája ezért nem volt felesleges, nem volt hiábavaló.

            Álljon itt a világhírű író gondolata: "... ha valakit teljesen meg akarnék semmisíteni, a      legszörnyűbb büntetéssel kívánnám sújtani, ... nem kellene egyebet tenni, mint a munkáját teljesen haszontalanná és értelmetlenné tenni."

                                                                (Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij)

            Gondolom, hogy Nagy Bálint  munkásságát illetően a haszontalanná és értelmetlenné tétel nem merülhetett fel az őt mellőző, elhallgattatók részéről, akár ismerték Dosztojevszkij gondolatát, akár nem. Más motivációk lehettek a történtek mögött.  

            Így zárult professzor dr. Nagy Bálint, a mezőgazdasági tudomány kandidátusa pályafutásának második szakasza. Sorsa tanulságos, ő a szocialistának nevezett rendszerben szocializálódott, a rendszer felemelte, annak híve volt, hatalommal rendelkezett, szolgálta azt, majd felismervén annak hibáit, kritikusa lett, ezért a rendszer kilökte magából. Az "új rendszer" irányítói, mivel ismerték őt és nézeteit, nem voltak rá kíváncsiak, nem fogadták be. 

            Nagy Bálint 85 évet élt. A növényvédelemért, az agrárkémiáért folytatott tevékenysége és agrárpolitikai munkássága maradandó nyomot hagyott. Szobra – reméljük –, sokáig fogja emlékeztetni a ma és a jövő szakembereit egy elhivatottsággal, tudásszomjjal és tenni akarással megáldott és küzdeni tudó emberre. Emlékét őrizni jogunk és kötelességünk. Reméljük és elvárhatónak tartjuk, hogy Nagy Bálint személye és munkássága a növényvédelmi szakemberképzést, növényorvosképzést végző egyetemeken és főiskolákon, az oktatásban méltó figyelmet kap a jövőben is! 

Dr. Vajna László