IN MEMORIAM Dr. Vályi István (1942 – 2022)

IN MEMORIAM

Dr. Vályi István

(1942 – 2022)

Egy mindig mosolygó, hihetetlen munkabírású embert vesztettünk el, aki nyugdíjba vonulása után még évtizedekig szolgálta magyar növényvédelem ügyét.

Budapesten született 1942 december 18-án. Az általános iskolát Velencén, a középiskolát a székesfehérvári József Attila gimnáziumban végezte.

 Érettségi után három műszakban, egy évig segédmunkásként dolgozott a Chinoin Gyógyszergyárban. 1961-ben nyert felvételt a kecskeméti Felsőfokú Szőlő- Gyümölcstermesztő Technikumba, ahol 1963-ban kitüntetéses diplomát szerzett.

1963-ban az Ültetvénytervező Vállalatnál helyezkedett el felügyelőként, ahol a további tanulmányait ösztöndíjjal támogatták. Közreműködött a megyében indult szőlő –gyümölcstelepítési programban. Ő felügyelte a Kecskemét város és Lajosmizse termelőszövetkezeteinek ültetvénytelepítését és az akkor kezdődő DDT és HCH mentesítési munkálatokban is részt vett.

1966-tól a Kertészeti Kutató Intézet műszaki ügyintézőjeként feladata lett a gyümölcsfélék termőhely térképezése és a különböző korú termő gyümölcsök  gyökérvizsgálata  és mélységi elhelyezkedésének mérése az  eltérő talajtípusokon.

1968-ban kinevezték az Ültetvényterv pázmándi Telepének vezetőjévé. ahol szőlő alanyvessző termeléssel, csemege szőlőfajták termelésével és borkészítéssel foglalkoztak. Faiskolájukban dió csemete előállítás, almaalany vegetatív termelés, fenyő csemetenevelés volt a fő tevékenységi körük.  A telep gazdasági eredményének növelése érdekében három, majd négy saját kezelésű borkóstolót működtettek, ami abban az időben igen előremutató vállalkozás volt, mert csak állami vállalatoknál engedélyezték ezt a tevékenységet.

1974-ben előbb a MÉM Növényvédelmi Központjára került a  karantén osztályra, ahonnan egy év múlva áthelyezték a MÉM Növényvédelmi Főosztályára.  Főelőadóként a kertészeti terület technológiai felelőse, két év múlva a vírusmentesítés főosztályi vezetője lett.

       1981-ben a Pest megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás igazgatójává nevezték ki.

1982-ben visszakerült a Főosztályra főosztályvezető helyettesnek, ahol a növényvédelmi technológiák és az agrokémiai terület (a melioráció és öntözés) felügyeletével bízták meg.

    A nyolcvanas években a melioráció kiemelt fejlesztési terület volt, az öntözésfejlesztésben a műszaki megújulás ideje, amikor a lineár és önjáró öntöző dobok bevezetése történt meg.

1990-ben főtanácsosnak kinevezve újra a kertészeti terület szakmai vezetője lett.

1994 -től a Cheminova dán cég magyarországi  technikai igazgató helyettesi munkakörét látta el, ahonnan 2002 - ben nyugdíjba vonult.

A főosztályi munkája során országszerte  a területi rendezvényeken szakmai előadásokat tartott és szervezet munkatársainak továbbképzésében is részt vett. Emellett a Gödöllői és Keszthelyi Agrártudományi Egyetemeken, a Kertészeti Egyetemen és a Szarvasi főiskolán a  növényvédelmi technológiai tárgyakat  oktatta a szakmérnököknek, és a nappali hallgatóknak. A szarvasi Főiskolán több mint hat évig volt a kertészeti technológiák oktatója és  vizsgabiztosa.

1986-ban a Kertészeti Egyetemen a fajta specifikus termesztés lehetőségei a gyümölcs termesztésben című dolgozatával egyetemi doktori fokozatott szerzett.

Később a Kertészeti Egyetemen  címzetes docens lett, több tanszék munkáját segítette.

2000-ben létrehozta a Növényvédelmi Kamara Fővárosi tagozatát.

2002-ben a Kamara elnökévé választották, ezt a tisztséget  2008-ig töltötte be.

Szakmai munkája során 35 éven keresztül  tartott 80 órás tanfolyamokat a gazdálkodóknak, a növényvédő szert árusítóknak. Előadott a kertbarátok és a gazdakörök továbbképzésein. Rendszeres szerzője volt a Magyar Mezőgazdaság, a Kertészet és Szőlészet hetilapoknak és más szakmai kiadványoknak (Növényvédelem. Kertgazdaság, stb.)

Több szakkönyv, egyetemi jegyzet, készítésében, szerkesztésében vett részt. Szerkesztője volt a középfokú Növényvédelemi ismeretek két kötetes tankönyvnek, ami miniszteri dicséretben részesült. Lektorálási munkája is jelentős volt, szakkönyvek, egyetemi jegyzetek kiadói előkészítését segítette.

A Kertészeti Egyetem Integrált gyümölcstermesztés című tankönyvében fejezetet írt, a Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek című könyv lektorálásáért 2007 – ben  nívó díjat kapott. Éveken keresztül segítette a környezetkímélő technológiák kialakítását, terjesztését, és szakmai megalapozását.

A Magyar Növényvédelmi Társaság Növényvédelmi Klubjának 1981 – 1986 között elnökeként az aktuális problémákról sikeres előadásokat szervezett a tagságnak. A  klubban bevezetett zsíros kenyér partik igen kedveltek voltak, amit a titkárral közösen készítettek elő.

2019-ben az Év Agrárembere kitüntető díj Életműdíjában részesült.

Tarjányi József