In memoriam BENYÁK JÓZSEF (1937 – 2020)

In memoriam

BENYÁK  JÓZSEF

(1937 – 2020)

Ez a nekrológ nem adathalmazzal teli megemlékezés, inkább csak búcsú egy kollégától, baráttól, embertől, akit sokan szerettek, és tiszteltek. Búcsú egy kiemelkedő tudással rendelkező szakembertől, aki a növényvédelmet választotta hivatásul, és kitérők nélkül a választott útját járta végig egészen nyugdíjba vonulásáig.

Benyák József nyugdíjas növényvédő állomási igazgató 1937. január 20-án született Miskén.

A Kalocsai Mezőgazdasági Technikumban érettségizett, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett agrármérnöki diplomát. Elsők között vett részt Gödöllőn a növényvédő szakmérnökképzési kurzuson, és növényvédő szakmérnök lett.

 Első munkahelye a Szabolcs-Szatmár megyei növényvédő állomás volt. Kállósemjénben látta el a növényvédelmi felügyelői, majd főfelügyelői feladatokat. A meggy és alma ültetvények növényvédelmi problémáinak megoldása volt a feladata.

Elméleti tudását itt a napi gyakorlatban is elmélyítette, rajzás megfigyeléseket végzett, fontos előrejelzési feladatokat látott el.

1973 tavaszán került Tassra, a Bács-kiskun megyei növényvédő állomásra, mint főmérnök, majd ugyanezt a pozíciót töltötte be a Szolnok megyei növényvédelmi szervezetnél.

Kenderesen 1978-tól dolgozott, majd az állomás 1981. évi megyeszékhelyre költözésétől Szolnokon tevékenykedett, előbb főmérnökként, később, mint igazgató.

Szaktudása mindig naprakész volt. Munkássága alatt magas szintű műszaki háttért teremtett az üzemi és kisparcellás méretű kísérletek elvégzéséhez. Permetező gépeket fejlesztettek ki, a helyi műszaki bázissal. Bekapcsolódott az országosan jelentkező műszaki problémák megoldásába is. A Szolnok megyei nővényvédő állomáson permetezőgép prototípusokat alakítottak ki, amelyeket országosan terjesztettek, a kísérleti munka precíz végrehajtásának elősegítésére.

Törekedett a szakmai és egyéb elvárásoknak maximálisan eleget tenni. Elvárta és megkövetelte, hogy kollégái tudása is magas színvonalú legyen. Megtanította őket a minőségi gondolkodásra, de nem gátolta személyiségük kibontakozását. A jövőbe látott, különös érzéke volt, hogy idejében felismerje a növényvédelmi szakma fehér foltjait, technológiai hiányosságait.

Kollégái sokat tanulhattak tőle. Rávezette őket, hogy hogyan kell hasznosítani meglévő tudásuk alapjait a gyakorlatban, és igyekezett kezükbe adni a megoldások kulcsát is. Inspirálta, és segítette őket az elért eredményeik publikálására, ismereterjesztő előadásokon, valamint az írásos szakirodalomban. Cikkeiket mindig hozzáértő módon átnézte, és kijavította, nemcsak szakmailag, hanem stilisztikailag is.

Erős kézben tartotta a felügyelők csapatát, elvárta és megkövetelte tőlük, az aktuális megyei növényvédelmi helyzet ismeretét, és megosztását a kollégákkal. Így tudott egy olyan szakember gárdát kialakítani, aki a megye üzemi növényvédelmi szakirányítóinak a biztos támasza lehetett a felmerülő technológiai problémák megoldásában.

A rendszerváltozás megnehezítette munkáját. (átszervezések, a szervezet kettéválása hatósági és szolgáltató részre). Nem volt könnyű számára, hogy ekkor néhány kollégától meg kellett válnia.

Minden erejével törekedett arra, hogy az átszervezések viharából a Szolnok megyei állomás győztesként kerüljön ki. Országosan elsők közé került azáltal, hogy minden részleget- TVG, és talajtani laboratórium- sikerült megmentenie. Az analitikai részleg bővítésével napjainkban is jól működő laboratórium fennmaradását érte el.

Nagy érdeme volt abban is, hogy a Dow Agrosience kísérleti telephelye az állomás szomszédságában létesült. A telep beindulásakor felajánlotta segítségét szakmai és egyéb kérdésekben.

Jó kapcsolatot tartott fenn a minisztérium és a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ vezetőivel, szakembereivel, valamint kutató intézetekkel.

A szakmai együttműködésen túl, a szomszédos állomásokkal szabadidős és sport programok szervezését is szorgalmazta.

A marosvásárhelyi növényvédelmi szervezettel felvette a kapcsolatot, és közösen cserelátogatásokat szerveztek a szakemberek számára. Ezek a találkozók mind szakmai mind baráti szempontból hasznosak voltak.

Támogatta a szakmai továbbképzéseket, számos tanácskozáson személyesen is részt vett.

A megyében jelentkező növényvédelmi problémák megoldásában aktívan kivette a részét, a szakspecialistáit magas szinten segítette.

A megye mezőgazdasági szakembereivel jó kapcsolata ápolt, akik bármikor bizalommal fordulhattak az állomáshoz szaktanácsért.

A szakember utánpótlást is szívügyének tekintette. Hozzájárult a Karcagi technikum diákjainak csoportos látogatásaihoz. A diákokkal megismertette az állomás, valamint részlegeinek munkáját.

A felsőfokú intézmények hallgatói számára helyet biztosított minden évben a 2-3 hetes gyakorlatuk hasznos, tartalmas eltöltéséhez.

 Előadásokat tartott több alkalommal betanított és szakmunkás továbbképzéseken.

A növényvédelem minden területén otthonosan mozgott. A napi szakmai feladatoktól az igazgatói státusz betöltése után sem távolodott el.

1989-1998 között volt a Jászkun- Szolnok megyei Növényegészségügyi és Agrokémiai Állomás igazgatója.

Szigorú, következetes vezető, és egészséges humorral megáldott ember volt.

Olyan időszakban tevékenykedett, amikor a magyar növényvédelmi szervezet világszínvonalon működött és ebben ő is komoly szerepet vállalt.

Szakmai tudását az egyetem elvégzése után mintegy 40 évig a növényvédelmi szervezetnél kamatoztatta.

Szabadidejében gyakran hódolt hobbijának, szenvedélyes horgászként. Szeretett sakkozni, ultizni. Legnagyobb szerelme azonban az olvasás volt, ezáltal rendkívüli műveltségre tett szert.

1998-ban nyugdíjba vonult, és azóta a családjának élt.

2019-ben megkapta a Magyar Növényvédelmi Társaság díszoklevelét.

Halálával a Magyar Növényvédelmi Szervezetet hatalmas veszteség érte.

Rátainé Vida Rozália