Búcsú Budai Csabától

Búcsú Budai Csabától

Dr. Budai Csaba Hódmezővásárhelyen született 1941-ben Budai László városi főmérnök és Iszlay Magdolna zongoratanárnő gyermekeként.  A Bethlen Gábor gimnáziumi érettségi után a Debreceni Agrártudományi Egyetemen szerzett Agrármérnöki diplomát. Szülei zenész vagy építészmérnöki pályára szánták, de kosárlabda szeretete Debrecenbe csábította. Végzése egybeesett a hazai zöldséghajtatás kezdetével melynek növényvédelmi kérdései felkeltették az érdeklődését 1973-ban növényvédelmi szakmérnöki képesítést, 1975-ben doktori címet, majd 2002-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Pályafutása során több mint 40 éven keresztül a Csongrád megyei Növényvédelmi Állomáson dolgozott, s munkájának zömét a sok újdonságot tartogató növényvédelmi eljárások kidolgozása, fejlesztése jelentette. Ez a későbbi időszakban a vegyszermentes biológiai módszerek kérdéskörét érintette. A biológiai védekezési eljárásokon belül személyéhez kötődően indult el a molytetű fürkészdarázs – Encarsia formosa -  tömegtenyésztése és formatervezett dobozokban történő forgalmazása. 

Évtizedeken keresztül a szakmai publikációi, szakkönyvei (Primőrök védelmében, Növényvédelem a hajtatásban, Biológiai növényvédelem hajtató kertészeknek, stb.) adtak segítséget a gyakorló kertészeknek. Összesen tizenkét szakmai könyv szerkesztésében vett részt és közreműködött 4 szabadalomban. Munkáját Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója, MAE   Aranykoszorús kitüntetéssel és miniszteri elismeréssel jutalmazták.

Sokoldalúságát jelzi, hogy hangszeres tudásán kívül a kosárlabda sportban is kiemelkedőt nyújtott. sőt művészien festett képeket is, melyek közül az Erdélyben készültek különösen megkapóak.

Több évtizeden keresztül a Keszthelyi Agrártudományi Egyetemen, mint címzetes docens  segítette szakmérnöki és növényorvosi képzést, de munkahelyén is kiemelt figyelmet kapott a felsőfokú végzős diákok szakmai támogatása.

A Wageningeni Egyetem (Hollandia) Entomológiai tanszékével közösen 10 évig folytak üvegházi kártevők ellen biológiai védekezési vizsgálatok Joop von Lenteren professzor vezetésével.  

Magyar – Spanyol kétoldali, államközi megegyezés keretein belül részt vett a Kanári – Szigeteki növényvédelmi technológiák kidolgozásában .

Széleskörű szakmai - baráti kapcsolattal rendelkezett ( Egyiptomi agrárszakemberek, Holland kollegák, Keszthelyi Agrártudományi Egyetem  oktatói, országosan, sőt nemzetközi szinten elismert nevekkel is kapcsolatban állt ) ,  szakmai elismerése kiemelkedő és  jelentős volt, minden szinten.

Tartalmas életet élt, vonzódott Erdélyért, ahova  az Iszlay család révén  gyökerei nyúltak , s úgy látszik sikerült átörökíteni zeneszeretetét és kosárlabda érdeklődését – testnevelő tanár feleségével együtt – két gyermekébe és  hét unokájába.  

A halált azonban pont az a valami teszi tragikussá, amit mindenki magával visz. Ezért mindig zavarba ejtő, és reménytelennek tűnő vállalkozás az itt maradottaknak elhunyt barátunk jellemét felidézni: hiszen a teljesség csupán egy töredékét tudjuk méltatni, az örökség jelentős része szükségszerüen elvész.

A legkisebb – 8 éves – unokájának, Borókának búcsúversével zárjuk ezt a rövid megemlékezést:

Nyugodjék békében!

Papa sajnos távozott,

de minket mindig védett ,

óvott, a mennyország kapujában remélem

boldog !

Kedves Csaba Barátunk!

Mint ahogyan azt mindig vallottad: szerénység, szeretet, tisztesség és humor mindenek előtt!

Isten veled!